Szimpatikus rendszer és magas vérnyomás
Tartalom
A kemoreceptorok főként a légzésszabályozásban vesznek részt. A receptorok egy része kompakt zónákban helyezkedik el, és kísérletes ingerlésük jól meghatározott reflexeket vált ki: innen származik a cardiovascularis reflexogén zóna kifejezés. A magas nyomású receptorok a carotis sinus és az aortaív baroreceptorai A carotis sinus az arteria carotis interna eredésénél lévő kis kiöblösödés, amelynek falában nyújtásra, deformálódásra érzékeny baroreceptorok találhatók.
A receptorokból elvezető axonok rövid távolságon külön ideget képezve magnézium-szulfát a magas vérnyomás kezelésében vagy Hering-féle ideg a nervus glossopharyngeushoz csatlakoznak, és a nyúltvelőbe futnak be.
Hasonló receptorokat tartalmazó zónák vannak az aortaívben és az onnan eredő nagyerek kiindulásánál: az ezekből jövő afferensek a nervus vagushoz csatlakozva érik el a nyúltvelőt l. A baroreceptorok az artéria falának nyújtását érzékelik.
A receptorok fiziológiás ingere az éren belüli nyomás emelkedése: ez deformálja az érfalban lévő receptorokat a deformálódást voltaképpen a transmuralis nyomás változása hozza létre. A baroreceptorok alacsony frekvenciával a nyugalmi artériás vérnyomás szintjén is adnak le ingerületet.
A receptorok különösen érzékenyek az éren belüli gyors, pulzusszinkrón nyomásnövekedésre. Minden egyes szisztolé alkalmával növekszik az akciós potenciál frekvencia, diasztolé alatt pedig csökken Az aorta- és a sinusidegből levezetett akciós potenciálok összefüggése a pulzussal.
Folkow, B. Oxford University Press, New York alapján.
Az ábra két egymást követő szívciklust mutat be. A regisztrátumok felülről lefelé: az aortaideg egyetlen rostjának aktivitása, az arteria femoralisban mért nyomásváltozások, a sinusideg egyetlen rostjának aktivitása.
A rostokat úgy választották ki, hogy ne legyen leadásuk a diasztolé alatt. A pulzushullám lassú terjedése miatt az arteria femoralis nyomáshulláma az afferensek aktivitásához képest késik A depresszorválasz A magas nyomású rendszer mechanoreceptoraiból összeszedődő axonok a vagus és glossopharyngeus idegek útján a nyúltvelő középső részén elhelyezkedő nucleus tractus solitariihez futnak be.
Ez a mag része a nyúltvelő caudalis sejtcsoportjának. A sejtcsoport egyik legfontosabb afferentációját a magas nyomású rendszerből jövő afferens rostok képezik. Az afferensek egy része a dorsalis vagusmag neuronjaira csatolódik át, ahonnan a szívhez menő paraszimpatikus vagus praeganglionaris neuronok erednek. A nyugalmi vagustónus — azaz a vagusban futó akciós potenciál sorozat — a baroreceptor afferentáció következménye, az efferens vagusrostok akciós potenciál sorozatai a pulzushullámokkal szinkronizáltak.
Az artériás nyomás emelkedésére fokozódik a szívhez menő vagusrostokban az aktivitás, ennek következménye a negatív chronotrop és dromotrop hatás. Ezen kívül ugyanezek areceptorzónából kiinduló impulzusok gátolják a rostro-ventrolateralis sejtcsoportok szimpatikus tónust generáló aktivitását; leszálló pályák útján valószínűleg közvetlenül is gátolják a szimpatikus praeganglionaris idegsejtek kisüléseit.
Ennek következtében — az általános depresszorválasz részeként — a baroreceptorok ingerületére a rezisztenciaerekhez és a szívhez menő szimpatikus efferens aktivitás, és ezzel a teljes perifériás ellenállás TPR csökken. Ennek alapján nevezték el a receptorokból a központba futó afferenseket pufferidegeknek. Fiziológiás körülmények között valamennyi magas nyomású receptorzóna működése azonos irányban hat, de viszonylagos fontosságuk különbözik.
Valószínűleg a két carotis sinusból jövő információ nagyobb jelentőségű, mint az aortaív-receptoroké. A magas nyomású receptorzónák — minthogy a szimpatikus rendszer és magas vérnyomás vérnyomás szintjén is folyamatosan küldenek afferens jeleket — állandóan tónusosan gátolják a rostro-ventrolateralis neuroncsoportok aktivitását, ezen keresztül a szimpatikus efferens aktivitást.
Érthető tehát, hogy ezen afferentáció teljes kikapcsolása — azaz az állandó gátlás megszüntetése — magasabb szintre állítja a szimpatikus aktivitást, ezen keresztül az artériás vérnyomást. A teljes sebészi denerválást követő magas vérnyomás, hypertonia azonban csak rövid ideig, napokig áll fenn, ez után más mechanizmusok a vérnyomást a denerválás előtti szintre állítják vissza.
A denerválást követően azonban jelentős és tartós változás, hogy amikor a vérnyomás a normális szintre állt vissza, az artériás középnyomás ingadozásai lényegesen nagyobbak, mint a denerválást megelőző időszakban.
Ennek oka a pulzusonként szabályozás elmaradása. A valamely okból egyszer kialakult magas vérnyomás esetében az artériás baroreceptorok nyomásérzékenysége csökken. Ilyenkor a középnyomás emelkedése kisebb frekvenciájú akciós potenciál sorozatot eredményez, mint a korábbi normotenziós állapotban.
Ezzel szemben a baroreceptorok szélesebb magas vérnyomáshoz vezető szívhibák lesznek érzékenyek, a nyomásemelkedés hatására Hgmm-es artériás középnyomás felett is fokozódó kisüléssorozatok jönnek létre baroreceptorérzékenység-átállítódás, szimpatikus rendszer és magas vérnyomás. Az átállítódás teszi lehetővé, hogy a magas vérnyomású betegek szenzoros receptorai szimpatikus rendszer és magas vérnyomás a nyomásváltozásokat, és rövid távú reflexválaszokkal kompenzálják a nyomás akut emelkedését.
A belső elválasztású mirigyek rendszerével endokrin rendszer együtt végzi azokat a finom belső beállításokat, amelyek szükségesek a szervezet optimális belső környezetének biztosításához. Az autonóm idegrendszernek, a szomatikus idegrendszerhez hasonlóan, afferens, kapcsoló, és efferens neuronjai vannak. Az afferens impulzusok a zsigeri receptorokból erednek, és afferens útvonalakon keresztül a központi idegrendszerhez futnak, ahol a kapcsoló neuronok különböző szinteken integrálják az információkat, majd az efferens pályákon keresztül a végrehajtó effektor szervekhez jutnak. A vegetatív idegrendszer működéseinek többsége nem tudatosul. Az autonóm útvonalak afferens szára preganglionaris és postganglionaris neuronból épül fel.
Az alacsony nyomású rendszerben elhelyezkedő receptorok Mind a két vena cavában, mind pedig a vena pulmonalisokban a pitvarokba való beszájadzás előtt mechanoreceptorok helyezkednek el, amelyek az erek disztenzióját érzékelik: ezeket alacsony nyomású receptoroknakvagy volumenreceptoroknak, némelyiküket pitvari receptoroknak nevezzük. Hasonló receptorok vannak a főbb tüdőartéria-ágakban és a bal kamrai endocardiumban.
A receptorokat közös néven cardiopulmonalis receptoroknak nevezzük; a belőlük kiinduló afferens rostok a nervus vagushoz csatlakoznak, ezek a cardiopulmonalis afferensek. A receptorok a fal feszülésének változásait érzékelik, a falfeszülés a keringési rendszer alacsony nyomású szakaszának teltségi állapotával arányos. A keringési válaszokban lassan kialakuló és tartósabb hatású hormonális mechanizmusok szerepelnek. A receptorokból kiinduló ingerületek reflexesen szabályozzák a neurohypophysis vazopresszinelválasztását AVP, más néven antidiuretikus hormon, ADHa vese reninelválasztását ezért az angiotenzin II keletkezését és közvetve a mellékvesekéreg aldoszteronelválasztását l.
Mind a három hormon az extracelluláris folyadék térfogatának szabályozásában szerepel. Az artériás kemoreceptorok A glomus caroticum és aorticum kemoreceptorai l. Fiziológiás körülmények között az ilyen frekvenciájú nyugalmi ingerületleadás nem játszik szerepet sem a szimpatikus, sem a vagustónus beállításában.
Jelentősebb O2-hiány esetén azonban a kemoreceptorokból már kiváltódnak keringési reflexek: a TPR növekszik, ezért az artériás középnyomás emelkedik.
A vérnyomás-emelkedés különösen nagy mértékű, ha az O2-hiány mellett az artériás PCO2 is emelkedik: ez az állapot az asphyxia. A vérkeringés meglassúbbodása O2-hiányt okoz a glomusokban, és ingerli a kemoreceptorokat l. Ez következik be keringési elégtelenségben, továbbá nagyobb vérveszteség után.
A következmény jelentős perifériás vasoconstrictio. Integrált cardiovascularis válaszreakciók Cardiovascularis szabályozás függőleges testhelyzetben Az ember és valószínűleg szimpatikus rendszer és magas vérnyomás főemlősök evolúciója során a cardiovascularis rendszer szabályozásának nagy próbatétele a függőleges testhelyzet következményeinek elviselése volt. A fekvő és a függőleges testhelyzet közötti hirtelen átmenet fő problémáját az okozza, hogy az alsó testfél vékony falú vénáiban gyorsan és tartósan megnövekszik a hidrosztatikai és ezért a transmuralis nyomás.
Középmagas ember lábháti felületes vénáiban mozdulatlanul álló helyzetben a nyomásemelkedés kb. A nyomásemelkedés kitágítja a tágulékony vénákat, és az alsó testfél vénáiban álló helyzetben mintegy ml vértöbblet jelenhet meg. A vénás visszaáramlás csökken, ezért a verőtérfogat és a perctérfogat egyaránt kisebb lesz.
Álló emberben a perctérfogat kb. Ezért — ha nem lépnének működésbe az azonnali kompenzációs mechanizmusok — az artériás középnyomás is csökkenne. A centrális vénás nyomás csökkenéséta cardiopulmonalis receptorok jelzik, és ez — rövid késéssel — fokozza a vénákhoz és a prekapilláris rezisztenciaerekhez menő szimpatikus idegek tónusát. Az afferensek aktiválják az antidiuretikus hormon, továbbá a renin szekrécióját is.
A fekvő helyzetből felállva azonnal mérséklődik a carotis baroreceptorok ingerületleadása. Ennek fő oka a carotis sinus anatómiai helyzete: a carotis sinus kb. Ezért a rostro-ventrolateralis areára kifejtett tónusos gátlás is mérséklődik: fokozódik a szimpatikus vasoconstrictor és szívfrekvenciát növelő aktivitás.
A noradrenerg idegi hatást kiegészíti a mellékvesevelő fokozott katecholamin adrenalin és noradrenalin elválasztása: a vérplazma katecholaminkoncentrációja álló helyzetben magasabb, mint fekvőben. A hatások magas vérnyomás 30 éves férfi helyreállítja az artériás középnyomást; a pulzusnyomás valamivel alacsonyabb amplitúdójú, mint eredetileg volt, és ez hosszabb ideig alacsonyabb szinten tartja az artériás baroreceptorok ingerületleadását, ezzel a függőleges testhelyzet időtartamára biztosítja a magasabb szintű szimpatikus aktivitást.
Ha ez a homeosztatikus szabályozás hibás, függőleges testhelyzetben az artériás nyomás olyan alacsony szintre csökken, hogy az agy véráramlása elégtelenné válik l. A keringési zavart a bekövetkező eszméletvesztés ájulás automatikusan megszünteti: a vízszintes testhelyzet következtében az agyi áramlás magától áll helyre. Mindezeket a szabályozó mechanizmusokat illusztrálja az RVLM és a gerincvelői praeganglionaris szimpatikus neuronok közötti összeköttetés megszakadása utáni állapot spinalis állapot.
Ha az előzőekben említett paraplegiás beteget passzívan félfüggőlegesen döntött helyzetbe hozzuk, a vénás visszaáramlás és a perctérfogat csökken, és ezek következtében mind a szisztolés, mind a diasztolés nyomás azonnal csökken, és tartósan alacsonyabb szinten marad. A mellékvesevelő noradrenalin- és adrenalinszekréciója — szemben az intakt idegrendszerű egyénekkel — nem fokozódik.
Az egyetlen cardiovascularis reakció, amellyel ezek a betegek rendelkeznek, a szív paraszimpatikus beidegzése: passzívan döntött helyzetben a szívfrekvencia emelkedik, mert a baroreceptorok ingerületének csökkenése következtében a vagus efferens aktivitása csökken.
Vérvesztést követő cardiovascularis reakciók Egy jelentős vérvesztéssel járó sérülés a természetes környezetből származó reális veszély.
A szívet vagy a legnagyobb ereket érő sérülés általában végzetes. Ha a vérvesztés lassabb ütemű és kisebb mértékű, rövid időn belül kompenzációs reakciók aktiválódnak, és ezek a homeosztatikus mechanizmusok vagy időlegesen, vagy véglegesen fenntartják a vérkeringést.
A kompenzációs mechanizmusokat viszonylag kisebb vérvesztés is gyorsan működésbe hozza, de a kompenzáció annyira hatékony, hogy a legfontosabb keringési paraméterek, mint a verőtérfogat, perctérfogat és az artériás középnyomás alig változik.
A perctérfogat csökkenése nélkül elviselhető vérveszteség felnőtt emberben a keringő vértérfogat kb. A vérvesztést követően először a kapacitáserekben lévő vér mennyisége csökken: kisebb lesz a vénás visszaáramlás és a centrális vénás nyomás.
Az Aspirin® Protect-ről Dekódolt természet!
A centrális vénás nyomás csökkenését jelzik az alacsony nyomású baroreceptorok, az afferens idegekben csökken az akciós potenciálok frekvenciája.
Mérsékelt vérveszteség esetén a szimpatikus aktiválódás egyedül a kapacitáserekben hoz létre vasoconstrictiót, és ez elégséges a vénás visszaáramlás helyreállításához. Nagyobb vérveszteség esetén azonban a csökkent vénás visszaáramlás következtében már a perctérfogat és az artériás vérnyomás is esik. Ezért a magas nyomású rendszer baroreceptorai is akciós potenciál frekvenciájuk csökkenésével jelzik az artériás középnyomás, ill.
- A magas vérnyomás megemelte a koponyaűri nyomást
- Ричард извлек сильный бинокль, который всегда носил с собой, и сумел убедиться, что посреди Цилиндрического моря действительно находятся два судна.
- Az orvosi élettan tankönyve | Digitális Tankönyvtár
- Magas vérnyomás 130 100
- Dekódolt természet! Prof. Dr. Rosivall László a hipertóniakutatás újdonságairól
- Я не могу доверять .
- Ее богатое семейство находилось в родстве с королем монов.
Ennek következtében: a kapacitáserekben vasoconstrictio következik be; növekszik a szívműködés frekvenciája tachycardia ; az agy és a szív ereinek kivételével a prekapilláris rezisztenciaerekben általános vasoconstrictio következik be TPR-fokozódás. A TPR fokozódása következtében az artériás középnyomás a szimpatikus rendszer és magas vérnyomás érték helyreállításának irányába mozdul el.
Dekódolt természet! Prof. Dr. Rosivall László a hipertóniakutatás újdonságairól
Ennek ára azonban az, hogy a vasoconstrictio rontja a szöveti véráramlást, és a szövetek O2-ellátása csökken szöveti hypoxia. A prekapilláris rezisztenciaerek constrictiójának következménye, hogy egyes szövetekben, elsősorban a vázizomzatban a kapilláris filtráció jelentősen csökken, sőt folyadékabszorpció következik be normálisan az izom nem tartozik az abszorptív szövetek közé, l.
Az interstitialis folyadék egy része így áthelyeződik az érpályába, és kompenzálja a vérplazmaveszteséget. Vérvesztést követően állandó laboratóriumi lelet a haemodilutio, a vörösvérsejtszám, hematokritérték és plazmafehérje-koncentráció csökkenése.
Autonóm idegrendszer
A cardiopulmonalis receptorokból kiinduló reflexek további szabályozási folyamatokat is megindítanak, amelyek megelőzik a szervezet további víz- és elektrolitveszteségét. Az egyik ilyen mechanizmus a hypothalamusban szerveződik. A cardiopulmonalis receptorok ingerületének csökkenése növeli a vazopresszin antidiuretikus hormon, ADH elválasztását.
A vesében fokozódik a víz visszaszívása vízkonzerválás.
Tünetek, amelyek vérnyomásgondokat jeleznek - HáziPatika
Valószínű, hogy a jelentős vérzést követő magas vazopresszinszint hozzájárul a vasoconstrictióhoz. A másik mechanizmus a vese juxtaglomerularis apparátusának endokrin működéséhez, a reninelválasztásához kapcsolódik
